Közös európai minimálbér-politika

Kattints a bérkérdőívre, utat vagy pénzt nyersz!

 

Közös európai minimálbér-politika? Mi is ez?

A minimálbér európai szintű meghatározása szükségességének vagy feleslegességének kérdése ismét napirendre került, nem utolsósorban azért, hogy szülessen-e egy európai szintű irányelv vagy valamilyen (kevésbé erős) ajánlás ezt a kérdést illetően vagy sem. A kérdés fontosságát alátámasztja pl. az, hogy az EU-ban 5 millió ember kap minimálbért, s ha Törökországot is tekintjük, akkor még további 5 milliót érint a kérdés.

Megállapítást nyert az is, hogy a minimálbér európai szintű megközelítése különböző okok miatt lehet fontos az új és a régi tagállamoknak: míg az előzőek esetében ez a bérharmonizáció irányába ható tényező, az utóbbiak esetében a bérdömping ellen ható. Az ILO üzenete – azaz az, hogy a szegénységi küszöböt az átlagkereset 60%-át el nem érő kereseteknél húzza meg – ma is aktuálisnak tekinthető.  (Megjegyezzük, hogy az átlagkereset 60%-ához kötött „tisztességes bér” sem feltétlenül az, hiszen akár országról országra változik az átlagkeresetnek a létminimumhoz (és így a társadalmi létminimumhoz) való viszonya.)

Ma már az EU-ban 18 országban van törvényes (kötelező) minimálbér, de azt persze senki nem várja el, hogy mindenütt ugyanazt a minimálbért alkalmazzák, a megoldás inkább az, hogy a minimálbér meghatározása és a jogosultság bár országonként külön-külön, de azonos elvek alapján történjen. Olyan mutatókhoz lehet a minimálbér meghatározásakor viszonyítani, mint az átlagkereset, az egy főre eső GDP, a létminimum stb., összességében nem mennyiségi, hanem minőségi kritériumok dominálhatnak. Elképzelhető, hogy a minimálbér indexálását a kollektív béralku eredményeihez vagy a termelékenység növekedéséhez kössék. Mennyiségi mutatóként lehet pl. azt kezelni, hogy az EU-ban a munkavállalók hány százaléka kap minimálbért.

További dilemma lehet az, hogy a minimálbér a teljes munkaidős foglalkoztatottakra vonatkozik, ugyanakkor a munkavállalók egyre nagyobb hányada dolgozik – önként vagy kényszerből – részmunkaidőben.  Kérdés, hogy az ő bérük és a létminimum között milyen kapcsolat van.

Mindenesetre egyértelmű, hogy először politikai állásfoglalásra van szükség a teendőkkel kapcsolatosan. Európai ágazati szinten már történtek lépések ilyen irányba, pl. az Európai Vasasoknál.

Az ETUC (Európai Szakszervezeti Szövetség) Kollektív Alku Koordinációja Munkabizottságában ülők egy, a minőségi kritériumokat tartalmazó referencia keret létrehozását tartották realisztikusnak.

Európai Bizottság és az ETUC is képviseltette magát, német, francia és svájci kutatók bejelentették elképzelésüket egy közös európai minimálbér politikáról.

Ennek értelmében minden EU-tagállamban garantálnák a nemzeti minimálbért, amely végső soron a hazai átlagbér 60 százalékának felelne meg, rövidtávon pedig a nemzeti bér legalább 50 százalékának. A cél az lenne, hogy megálljon az un. dolgozó szegények számának növekedése. Az európai minimálbér politika céljai között jelölték meg továbbá

  • az alacsony bér által jellemzett ágazatok korlátozását;
  • a bérdömping elleni harcot;
  • a nők és a férfiak bére közötti különbség csökkentését;
  • a munka minőségének és termelékenységének növelését;
  • a fogyasztói kereslet stabilizálását;
  • a defláció megelőzését.


Dr. Borbély Szilvia,
ETUC Kollektív Alku Koordinációs Bizottság tag
Budapest, 2010. március 25.

Images

Loading...