Bérbarométer tanulmány a nemek közti egyenlőségről...

A nemek közötti egyenlőség az Európai Unióban

 

Különös tekintettel a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségek kérdésére

 

Összefoglaló

Ezzel a címmel készült tanulmány a Bérbarométer Egyenlő Munkáért Egyenlő Bért c. Equal projekt keretében. Ez a munka az első fecske e program kutatási tárgykörében. A tervek szerint ezt több tanulmány követi, mely már a program során összegyűjtött magyar adatok feldolgozásával foglalkozik.

Tartalom:
>>A nemek közötti egyenlőség Magyarországon és az EU-ban
>>A nemek közötti fizetési különbségek az EU-ban
>>Összegzés
>>Főbb következtetések
>>A strukturális indikátor

I. Az első rész a nemek közötti egyenlőség szélesebb tárgykörével foglalkozik Magyarországon és az EU-ban


A témával foglalkozó széleskörű irodalom központi eleme az, hogy a férfiak és nők egyenlőségének kérdése nem puszta jóléti cselekedet. Nem elsősorban azért kell a megvalósításásra törekedni, mert így igazságosabb a társadalom, hanem gazdasági kérdés is.

Az elöregedő Európában veszélybe kerül a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága, és új mobilizálható munkaerőforrás után kell nézni. A nők az elsőszámú mobilizálható belső munkaerőforrás. Külső munkaerő forrásként megjelenik még a migráns munkaerő, de az számos kulturális, vallási azonosulási problémát hordoz magában.

Kérdés az, hogy hogyan lehet a nőket mobilizálni. Elsősorban a családi terhek átvállalásával. A gyermeknevelés, és gondozás intézményeinek megteremtésével (az idősebbek gondoljanak most a vállalati bölcsődékre és óvódákra), a rugalmas munkaidő megteremtésével.

Ki fizeti az árát? A lehetséges költségviselők: az állam, a piac, a család? A különböző gazdaságszervezési modellek alapvetően a fő teherviselőkben különböznek egymástól.

A jóléti modellt a skandináv országok személyesítik meg. Itt nagy az állami szerepvállalás, fejlett a szociális gondoskodás, és mindez magas szintű adókból finanszírozott. A kiadások nagyon szembetűnők és könnyen számba vehetők, ezért a modell drágának látszik. Ha azonban a többi modellnél is mindent összegzünk, ez a modell sem költségesebb a többinél.

A liberális modell példái: Amerika, Irország, Egyesült Királyság. Itt a rászorultsági elv érvényesül, mérsékelt állami részvétellel a piaci modellek fejlesztése és az öngondoskodás ösztönzése valósul meg. Ebben a modellben sokan kimaradnak a gondoskodásból.

A konzervatív modell a Dél-Európai országokra jellemző. Itt a macho férfi a kenyérkereső és a hagyományos családi jóléti kötelezettségek fennmaradása a jellemző, erős a társadalombiztosítás dominanciája. Negatív női szerepet és merev munkaerő piacot eredményez.

A Nizzai dokumentum kimondta, hogy „Minden kérdésben érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontját”.
Első lépés: a helyzet elemzése, második cselekvési terv kialakítása a helyzet javítására, elsősorban a munkaerő piaci akciók a fontosak.
A legveszélyeztetettebb nők:
  • a gyermeküket egyedül nevelő nők
  • a munkaviszony nélküli öregek
  • a családon belüli erőszak áldozatai
A legveszélyeztetettebb férfiak:
  • a hajléktalanok
  • a volt bűnelkövetők
  • a betegek
  • az iskolából kimaradók

A fejezet további részében az egyes országok által megvalósított programokat említjük meg, ez egy bőséges példatár, amiben értelemszerűen a témában lemaradók programjai a bővebbek, széleskörűbbek.

Eltérőek a tagállami célkitűzések és mutatószámok. Egy célra koncentrálás példáját mutatja, Dánia, több célra koncentrálás tapasztalható a portugál megközelítésben, ez az intézkedési terv a legnagyratörőbb. Megfigyelheő, hogy azokban az országokban a legkidolgozottabb a célrendszer és az intézkedési terv, ahol a legnagyobb a lemaradás.
Az országok intézkedési terveinek az áttekintéséből kiderül, hogy nincs egységes megközelítés, miután az alkalmazott mutatók és tartalmuk nem egységes és így az összehasonlítás is nehéz.

Az európai összehasonlítás alapja korábban két Eurstat által koordinált felmérés volt, amely az Európai közösségi háztartási panelből származott (ECHP). Jelenleg kidolgozás alatt áll egy új eszköz, amely 2004 után felváltotta az ECHP-t, Statisztika a jövedelemről és az életkörülményekről (EU-SILC). Felmérési reprezentatív bázisról áttért tehát az EU a statisztikai alapra.

Fehívják a figyelmet arra, hogy nem elég a foglalkoztatottságot és jövedelmet figyelni, hanem fontos az oktatás, eü. stb. a téma vizsgálatakor.

II. A második rész „A nemek közötti fizetési különbségek az Európai Unióban” címet viseli.


A 2003-as Employment Guidelines (Foglalkoztatási Útmutató) felkérte a tagországokat, hogy különböző integrált megközelítésekben alkalmazzák a nemek közötti különbségek csökkentésének politikáját.
Fontos
  • az indikátorok kialakítása
  • a tényező-analízis
  • az alkalmazhatóság

Az eddigi eredményeket a következőképen összegezhetjük:


Az elmúlt időszakban bekövetkezett eddigi fejlődés ellenére jelentős nemek közötti különbségek maradtak az európai munkaerő-piacon: a nők munkaerő-piaci aktivitása jelentősen elmarad a férfiak foglalkoztatási rátájától (a különbség az Európai Unió szintjén 18 százalékpont) a legtöbb tagországban a női munkanélküliségi ráta jelentősen elmarad a férfiakétól. A nők általában jelentősen kevesebb órabért kapnak mint a férfiak (a különbség az Európai Unió szintjén 16 százalék a férfiak javára).

A különböző fizetési különbségeket magyarázó változók analízise - mind az országok közötti összehasonlítás, mind a tényező-analízis vonatkozásában - világosan megmutatták a változók összefüggését a nemek közötti fizetési különbségekkel. Az is látható, hogy az egyes magyarázó tényezők milyen mértékben hatnak a nemek közötti fizetési különbségek kialakulására az Európai Unió egyes országaiban, milyenek az országok közötti különbségek, és mely tényezők hatnak az egyes országokban. Az alacsony női munkaerő-piaci részvétel pl. általában társul az alacsonyabb mértékű nemek közötti fizetési különbségekkel, a nagyobb béregyenlőtlenség és a kevésbé kedvező női fizetési pozíció együtt jár a nagyobb nemek közötti fizetési különbségekkel.

A tényező-analízis eredményeként látható, hogy különböző változók hogyan hatnak a nemek közötti fizetési különbségekre. Nevezetesen a munkaerő állományon belül a nemek megoszlása (összetételi hatás), a nemek közötti eltérések az ellenszolgáltatásokban (ellenszolgáltatási hatás), az eltérések a nők és férfiak személyes és munkaerő-piaci viselkedésben (szelekciós hatás). Annak ellenére, hogy az összetételi hatás a felelős általában a nemek közötti fizetési különbségek mintegy feléért, a többi befolyásoló tényező is jelentős lehet együttes hatásukat figyelembe véve. Mind a direkt, mind az indirekt diszkriminációt és a viszonylagos számbavételi problémákat (szelektivitás, az endogenitás, a heterogenitás) is számításba kell venni amikor a nemek közötti fizetési különbségeket vizsgáljuk.

Főbb következtetések


A nemek közötti fizetési különbség egy többdimenziós jelenség és nincs világosan elkülöníthető határ a különböző befolyásoló tényezők (összetételi hatás, ellenszolgáltatási hatás, szelekciós hatás) között. A nemek közötti fizetési különbségek indikátora kiigazítatlan formájában általános képet ad a nemek közötti fizetési különbségekről, a gazdaság egészében. Ezért ez az indikátor választható strukturális indikátorként az általános nemek közötti fizetési különbségek gazdaságon belüli monitorozására. Konkrét politikai intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a többi, nemek közötti fizetési különbségeket meghatározó, tényezőt is figyelembe lehessen venni. Ezek alkalmazása mély elemzésekben lehetséges körültekintő, kiigazított, összehasonlítható mikro-ökonómiai adatbázis alapján.

Mind a koherens összehasonlítható és időben teljes adatbázis, mind az ehhez való könnyű hozzáférés szükséges a jó minőségű elemzéshez és a nemek közötti fizetési különbségek mély analíziséhez.

A nemek között fizetési különbségek csökkentésének igénye a munkaerőpiacon a nemek fő jellemzőiből kell hogy kiinduljon és meghatározott politikai tevékenységet igényel, amely a nemek közötti fizetési különbségeket meghatározó legfontosabb fizetési különbségekre irányul úgy mint:
  • különbségek a férfi és női munkaerő-piaci részvételben és a karrier felépítésében
  • különbségek a női és férfi bérezési struktúrákban
  • nemi hatás a fizetésemelési és előléptetési politikák esetében
  • horizontális szegregáció általában és a nők koncentrációja az alacsonyan fizetett szektorokban és foglalkoztatásokban általában.
Kiemelt figyelmet kell szentelni a kisegítő munkáknak és a családi életnek.

A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátor definíciója:


A nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget a 15 és 64 éves foglalkoztatottaknak fizetett átlagos női és férfi órabér hányadosaként határozzuk meg, legalább 15 óra heti munkaidő esetében, a gazdaság minden szektorában és valamennyi vállalati méretet figyelembe véve. Számítása a Európai Közösség Háztartási Panelje (ECHP) alapján történik. Kivétel ez alól Franciaország, Svédország és Hollandia. Franciaország esetében az indikátort a Munkaerő felmérés (LFS) alapján számítják, Svédország és Hollandia esetében megfelelő nemzeti forrásokat használnak, beleértve a közigazgatási adatbázist.

Az ECHP-ben a következő kérdések vonatkoznak az indikátorra:

Kérdés 048: Mennyi az Ön főfoglalkozásából származó havi keresete, beleértve a túlmunkát is? (Kérjük, hogy adja meg a bruttó összeget, amely az adózás előtti érték, levonva belőle a társadalombiztosítási hozzájárulás összegét, és a nettó összeget, vagyis azt, amit Ön hazavisz).

Kérdés: 049  
Hány órát dolgozik Ön hetente fő állásában, beleértve a szokásos túlórát is?

Az órabér számítása úgy történik, hogy a főfoglalkozásból származó havi bruttó keresetet elosztják a főmunkahelyben ledolgozott heti munkaórák négyszeresével. A számításból kiveszik a prémiumot, a nem általános túlmunkát és a 13. havi fizetést.

 

Az összefoglalót készítette: Vanicsek Mária
Vissza az elejére>>

Images

Loading...